2014/08/15
Különleges embertől kell búcsút vennünk. Néhány hónappal kilencvenedik születésnapja előtt fejezte be földi pályafutását. Ez idő alatt mint ember és mint alkotó mérnök tette le névjegyét az utókor számára.
1925. év február 13. napján Esztergomban született.
Családjának építője, gondozója és figyelő alapítója példamutató életet élt felesége, Kornélia asszonnyal az utolsó napig. És elindult a család építése két gyermekével, akit ő úgy említett, hogy Jancsi és Juliska. Mintha a meséből léptek volna ki...
Azóta szép számban születtek az utódok: hat unoka és tizenhárom dédunoka gondja és öröme töltötte ki napjait.
Magánéletében kiegyensúlyozott, békés ember volt. Soha, senkivel sem került összetűzésbe, talán még vitába sem, munkatársai mindig szívesen dolgoztak vele. Nem volt egy törtető ember, csak egyszerűen tette a dolgát, szorgalmasan, figyelmesen és eredményesen. Általános elismerést kapott, mint azt a pályafutása is indokolja. Egész szakmai pályafutása során egyetlen munkahelye volt, 1986-ig, nyugdíjazásáig az Uvatervnél dolgozott. Ez után sem szakított a szakmájával, a hídtervezéssel. Számos megbízással keresték meg, és ő tovább tevékenykedett a megszokott magas színvonalon. Számos jelentős műtárgy különböző terveit készítette, tervezését irányította. Ezek felsorolásával nem is próbálkozhatunk.
Széles hídtervezési és építési szakmai tevékenységéből a legjelentősebbre biztosan fog az egész szakma emlékezni.
A hatvanas évek elején alakult ki benne az a vélemény, hogy szükség lenne nagyobb nyílású feszített vasbeton hidak állványozás nélküli építésére hazánkban. Hosszú keresés után egy - a fejlődés igényét is magáévá tévő - minisztériumi főmérnök segítségével találtak egy erre alkalmas helyet, és megkezdődhetett a tervezési munka. Egy kis létszámú, talán öt fős csoport végezte a munkát. Itt mindent meg kellett oldani: a statikai számításokat, a szerkezeti terveket és a technológiai terveket. Hazai példa nem volt. Itt kezdték először a számítógép segítségével végzett tervezési munkát. Így épült meg Kunszentmártonnál a 72 méteres középső nyílású Hármas-Kőrös feletti híd. Ennek építésénél a helyszínen sokat segített. Megteremtette azt a gyakorlatot, hogy a tervezés és kivitelezés együttműködése biztosítja a legjobb eredményt. Ennek az elfogadásához elengedhetetlen volt Reviczky János mérnök békés, az eredményt szorgalmával elérni szándékozó személyisége.
Nagy sikerrel vett részt országos tervpályázatokon. 1972-ben a budapesti lágymányosi Duna-hídra kiírt tervpályázaton nagy meglepetést okozva kis csapatukkal első díjas tervet készítettek. Itt szerepelt nyilvánosan első ízben az előregyártott elemekkel szabadszereléssel építhető híd.
1972 végén a csongrádi Tisza-hídra kiírt országos tervpályázaton a lényegében ugyanez a kis csapat egy első és egy harmadik díjat nyert. Itt az első díj egy újabb feszített-beton hídépítési technológiát, a szabadbetonozást mutatott be. Ezzel az előző pályázathoz hasonló meglepetést okoztak.
Ezt követően több további hidat tervezett szabadszerelés technológia szerint (kőröstarcsai, kőrösladányi, dobozi, és békési hidak).
1978-ban egy tervező és három kivitelező társával együtt Állami Díjat kapott a kunszentmártoni híd tervezéséért és építéséért.
Ezeket a kiemelkedő szakmai sikereket szakmai tudásán kívül a közvetlen munkatársakkal való együttműködés képessége biztosította.
Később e tulajdonságok tették alkalmassá arra, hogy a legnehezebb helyzetben is hozzá forduljanak a megoldás érdekében. Ezért bízhatták meg a híres Marx téri felüljáró javítási terveinek ellenőrzésével és a végrehajtás figyelemmel kísérésével. Abban az időben okkal vagy ok nélkül egymással bizalom hiányában szót érteni nem tudó emberek és hatóságok elfogadták pozitív véleményét. Személyisége, tudása hozzájárult ahhoz, hogy minden érintett csak az eredmény elérése érdekében tevékenykedett. A befejezés sikere nem maradt el.
Ezekkel a gondolatokkal búcsúzunk tőle. Reméljük, hogy gyakorlatát az itt maradottak közül sokan követni fogják. Ezzel tartozunk neki.
Nyugodjék békében.
Wellner Péter
Galéria:
