Az ÉTE Békés Megyei Szervezete, mint ahogyan azt több mint 40 éve teszi, ebben az évben is megtartotta őszi tanulmányi kirándulását, ez alkalommal Kárpátalján jártunk. Általában két éjszakás túrákat szervezünk, de a nagy távolságra való tekintettel most négy napra szerveztük kirándulásunkat. A jól sikerült túráról készült a beszámoló.
Szeptember 9-én reggel 6 órakor indultunk Békéscsabáról 33 fő részvételével. Egy megállóval délben értünk a beregsurányi határhoz. Zökkenőmentes határátlépés: 2,5 óra!
Beregszászra 3 órakor futottunk be, ahol várt minket a VERECKE TOUR vezetője, Csizmár Sarolta és a későbbi idegenvezetőnk, Molnár László tanár úr, aki utunk során mindvégig velünk volt, és alapos történelmi ismereteit nem volt rest megosztani. Az elmúlt hatvan év eseményeit legtöbbünk számára új megvilágításban tárta fel.
Beregszász belvárosával és ezen keresztül Kárpátalja történelmével ismerkedtünk. Első utunk a régi törvényszéki épületbe vezetett, amely ma a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola otthona és magán viseli az elmúlt évszázad viharos történelmének amortizáló hatását, de adakozásokból lassan felújítják. A helyreállított előadókat a támogató városokról nevezik el.
Belvárosi sétánk során megnéztük a Beregi Múzeumot, a református és a katolikus templomot, az emeletráépítéssel csúfított kaszinó épületét.
A városi séta után autóbusszal mentünk a csomai emlékparkba, ahol Árpád korabeli sírokat találtak, bizonyítva a magyarság ezeréves jelenlétét a területen. Eleinkre emlékezve koszorút helyeztünk el.
Nagybégányban a Family Panzióban töltöttük valamennyi éjszakánkat. Itt, a szálláson túl a reggelit és a nótás vacsorákat is együtt költötte el társaságunk.
Pénteken Ungvárra mentünk. Az egy órás út alatt módunk nyílt arra, hogy az érintett területekhez kapcsolódó történelmi eseményeket is megismerjük.
Ungvár az egyik legősibb városunk. Felfedezését a Várral kezdtük, amely tökéletes műszaki állapotában több kiállításnak (természettudományi, fegyver, egyházi) ad otthont.
A vár tövében a skanzen egész Kárpátalja népi építészetét átöleli - lakóházak, iskola, templom, ami a falu életéhez hozzátartozik.
Gyalogosan jutottunk a belvárosba, ahol az ebéd elfogyasztása után sétánk a görögkeleti templomhoz, majd az Ung partjára vezetett.
Az ungvári városnézés után Bene településre autóztunk, ahol egy borosgazda pincéjében a történelmi Magyarország egy jelentős borvidékének remekeivel ismerkedtünk az ékesszóló gazda útmutatásával. A megkóstolt borokra még emlékezni fogunk, annál is inkább, mert számos üveg megvásárlásával csökkentettük a készletet.
A borkóstolás után a szokásosnál is jobb hangulatban ültünk a bőséges és ízletes vacsoránkhoz.
Reggel mindig korán kelünk, így már 8 órakor Munkácsra indultunk. A busz megállt a várhegy alatt, a társaság pedig lihegve kapaszkodott fel a várba, hogy emlékezzen Zrínyi Ilonára, a Rákóczi családra, az itt járt Petőfire. Itt is megcsodáltuk a turulmadarat és a Latorca völgyét. Ezt a panorámát a Feszty körképről ismerhetjük.
A várlátogatás után a Vereckei hágóra mentünk az olimpiai úton. A hágó tetején -megakadályozandó a magyar emlékmű felállítását - ukrán emlékmű magasodik, ezért a honfoglalási emlékmű néhány száz méterrel távolabb épült, ahová gyalog kell felkapaszkodni. Az emlékműnél egy helyi magyar csoporttal találkoztunk, akikkel együtt énekeltük a himnuszunkat. A számos támadást megért emlékműre elhelyeztük az Építéstudományi Egyesület koszorúját. Visszafelé Árpád útján a Latorca völgyében indultunk Munkács felé. 20 km-re a Vereckei hágótól a Kárpátok 1300-1400 m magas hegyeinek ölelésében épült Felső Gerebenben a Verecke vendégház, ahol korlátlan feketeribizli-pálinka és bor fogyasztása mellett hatalmas vendéglátásban volt részünk. A kései ebéd elfogyasztása után visszaértünk Munkácsra. A belvárosi séta során a város nevezetességeit látogattuk meg. A Beregszász felé vezető utunk során Szolyvát kerestük fel, ahol emlékparkot építettek a sztálini lágerekbe elhurcolt magyar férfiak tiszteletére. Az emlékmű megkoszorúzása után, a nagybégányi vacsorával zártuk élményekben gazdag napunkat.
Vasárnap reggel elköszöntünk szállásadóinktól és Csetfalvára mentünk, ahol egy XV. századi református templomot és egy közadakozásból épült modern templomot néztünk meg. Utunk innen Tiszaújlakra vezetett, ahol Turul emlékmű hirdeti a Rákóczi szabadságharc első győztes csatájának és az 1703. július 14-17-i tiszai átkelésnek az emlékét.
Tiszaújlakról Nagyszőlősre buszoztunk. Itt megnéztük a város magyar iskolájának otthont adó épületet, ahol Bartók Béla első hangversenyét adta, majd az 1848-as szabadságharc mártírjára, Perényi Zsigmondra emlékeztünk a kastélyának falán elhelyezett emléktábla előtt. A kastélyparkban tett rövid sétával eltelt a délelőtt és kirándulásunk végére értünk. Azért, hogy kibírjuk az előttünk álló határátkelés megpróbáltatásait és a további 300 km-es utat, Benén még megebédeltünk. Ezután Beregszászon az előrelátók elköltötték még a maradék pénzüket, itthon ugyanis nem váltják vissza az ukrán fizetőeszközt. Emlékekkel gazdagodva értünk vissza estére, Békéscsabára. Ez a túra is jól sikerült. Jövőre a tradícióink szerint hazai tájakon barangolunk. Hogy merre, azt majd az ugyancsak minden évben megrendezett évzáró közgyűlésünkön tagságunk határozza meg. Ennek időpontja 2010. december 3.
Szabados Béla
